Ha
Kalinyingrád szóba kerül, általában azt szokták mondani: „az egy borzasztó
ronda város, semmi nem maradt a német épületekből, a szovjetek lerombolták meg
elrondították az egészet”.
A második
világháború alatt és után Königsberg épületeinek nagy része valóban megsemmisült.
A háború alatt az angol bombázások miatt, később pedig a szovjet hatóságok
tudatosan pusztítottak mindent, ami a német múltra emlékeztetett. Például a
német lovagrend egykori kastélyának romjai egészen 1968-ig álltak, amíg fel nem
robbantották őket, hogy megépítsék a helyükön a Szovjetek Házát.
Ehhez képest
meglepően sok műemlék megmaradt, így, noha a régi Königsberg hangulatának, az
óváros szűk utcácskáinak nyoma sincs, jó pár épületet találhatunk, amelyek a
német időszakra emlékezetnek, ami más szovjet városokról nem mondható el. Tehát
a förmedvényjelleg csak relatív.
Viszonylag sok
megőrződött az erődítményekből, főleg a város széliek (Wrangelturm, Dohnaturm,
Rossgärtner
Tor, Königstor, Sackheimer Tor, Sternwartebastei, Friedländer Tor, Branderburger Tor,
Friedrichsburger Tor).
Königstor, a legszebb
megmaradt erődítmény
A hely mindig
is katonai város volt: a porosz korszakban erődváros, majd a
Szovjetunió/Oroszország előretolt hadállása (ma is rengeteg katonát és
tengerészt látni az utcán). Több hullámban több erődítménygyűrűt építettek a
város köré. Az 1900-as évek elejére a hadászat fejlődésével ezek elvesztették
jelentőségüket, ekkor kertészeti szakemberek segítségével parkövezetté
alakították őket. A megmaradt „romantikus” erődítmények aztán ismét hadászati
szerepet játszottak a második világháborúban: a várost erődnek minősítették. Mindössze
egyetlen objektum van, amelyet állítólag ma is katonai célokra használnak, a
Sternwartebastei (Asztronomicseszkij basztion).
Sternwartebastei
Ennek
eredményeképpen parkövezet alakult ki a város körül, amely még tovább
növekedett annak révén, hogy a lerombolt épületek helyére nem mindig építettek
újakat, hanem parkosították az üres területeket. Ennek köszönhetően a város
egyharmadát parkok és zöldterületek alkotják.
Az erődök
közül érdekes történet fűződik a Rossgaertner Torhoz. Állítólag Münchausen báró (aki pedig létező személy volt), szentpétervári szolgálatából hazafelé tartva betért az itt található sörözőbe.
Azonban nem volt nála elég pénz, hogy kifizesse a cechet, és megígérte a
kocsmárosnak, hogy alkalomadtán megadja. Alkalom viszont sosem adódott ;) Jóval
később egy delegáció kereste fel a kocsma akkori tulajdonosát Münchhausen
szülővárosából, Bodenwerderből, és átnyújtottak neki egy III. Vilmos-korabeli
tallért. (a mai értéke kb. 1000 USD)
Rossgärtner Tor
A delegáció
felkereste a Világóceán Múzeumát is, ahol megtekintették annak a bálnának a
csontvázát, amelyről Münchhausen azt állította, hogy lenyelte őt. Münchhausen
báró olyan jelentős személyiségnek számít Königsbergben, hogy emlékművet is
emeltek neki, íme: (A műalkotás azt ábrázolja, amikor a báró egy ágyúgolyón
elrepült a török táborba.)
Na de
ezután a kis kultúrtörténeti kitérő után vissza a városképhez. A szovjet csúfítás
emblematikus objektuma a Szovjetek háza. A Lonely Planet szerint a világ egyik
legrondább épülete, legalábbis a szovjet építészet remekei között... A
königsbergi kastély felrobbantása után kezdődött meg az építése. Nem pontosan
azon a helyen áll, ahol a kastély volt, hanem valamivel keletebbre. Eredetileg
közigazgatási épület lett volna. A tervezőket Oscar Niemeyer egy épülete (valószínűleg
a brazil parlament) ihlette, aki Brazília új
fővárosának, Brazíliavárosnak a terveit készítette. Az építkezés sosem
fejeződött be. Problémát okozott többek között a mocsaras talaj, amely nem elég
szilárd, hogy megtartson egy ekkora épületet. Gondok voltak a finanszírozással
is, a tervezett 28 emelet helyett végül csak 21-et építettek. A ’80-as évek
második felében, amikor már 95%-ban kész volt, abbamaradt az építkezés. 2005-ben,
a város 750 éves évfordulójára kívülről kicsit kipofozták az épületet, beüvegezték
az ablakokat, világoskékre festették a falakat, de belül továbbra sincs
befejezve. A helybeliek „elásott robotnak” hívják: egy bizonyos nézetből valóan
úgy néz ki, mint egy óriási robot feje. Nevezik ironikusan Új
Könisgbergi Kastélynak és egyszerűen csak Szörnynek. 2011. novemberében Nyikolaj Cukanov, a Kalinyingrádi
Terület kormányzója „a város szégyenének” nevezte az épületet, amelyet szerinte
le kell bontani, a helyén pedig, ahol valamikor a Királyi Kastély állt, ismét a
Királyi Kastélynak kell állnia.
a Szovjetek Háza
az egykori königsbergi kastély
Nos, a fentiekre való tekintettel megállapíthatjuk, hogy Kalinyingrád semmilyen másik városhoz nem hasonlítható: a szovjet építészet jellegtelen alkotásai állandó kontrasztot képeznek a német kor maradványaival, a téglagótikával, és a sablonos betonkreálmányok között minduntalan felsejlik egy elsüllyedt világ; ez a két réteg állandó dialógusban áll egymással. Ezen felül pedig belengi a várost Kantnak, a hely emblematikus figurájának és egy kihalt népnek a titokzatos óporoszoknak az emléke is.
