Milyen
étel- és italspecialitásai voltak az egykori porosz városnak? Kezdjük az
italokkal.
Sörök
1910-ben
alapították az Ostmark sörgyárat, amelynek terméke az Ostmark sör. A háború
után természetesen abbamaradt a gyártása, a gyárat átnevezték Kalinyingradszkij
Pivzavodra, és többek között olyan sörmárkákat gyártottak, mint a Korolevszkije
Vorota (bizonyára a Königstor inspirálta az elnevezést), és az egész
Szovjetunióban ismert és több száz üzemben gyártott Zsiguli sör. Aztán 1994-ben
külföldi befektetők megvásárolták a gyárat, és ma ismét lehet Ostmark sört
kapni, amelyet állítólag az eredeti recept szerint készítenek. (Ma a gyár
amerikai tulajdonban van.) Gyártanak egy Königsberg elnevezésű sört is,
állítólag szintén régi német recept alapján.
Az Ostmarkot készítő sörfőzde egykor a
Devau nevű északkeleti városrészben volt (amely arról híres, hogy az itteni
repülőtér volt az első polgári repülőtér Németországban és világviszonylatban
is az egyik első polgári légikikötő). Jelentős sör- és üdítőitalgyár volt egy
másik külvárosban, Ponarthban is (ma Dmitrovónak hívják, a hely német neve az
óporoszból származik po ’igekörő’+ nert-, nart- ’elmerülni’ vö. litván nerti,
nardyti, vagyis elöntött hely, árterület). Ponarthot a titokzatos módon eltűnt
Borostyánszobával kapcsolatban szokták emlegetni, ugyanis korábban azt
feltételezték, hogy a háború után az itteni sörgyárban rejtették el a híres
műkincset.
Ochsenblut,
Kopskiekelwein, Bärenfang
Volt még egy közkedvelt königsbergi
koktél is (legalábbis ma így mondanánk), amelyet a Blutgericht nevű étteremben
szolgáltak fel, és Ochsenblutnak (’ökörvér’) nevezték, és pezsgő és burgundi
keveréke volt. A nevét onnan kapta, hogy rózsaszín színe miatt hasonlított a
hasonnevű favédő festékre. Megemlíthető még a Kopskiekelwein nevű ribizlibor
(állítólag onnan származik a neve, hogy aki sokat ivott belőle, fejreállt) és a
Bärenfang nevű mézes-gyógynövényes likőr, amely a Lengyelországban és
Litvániában közkedvelt krupnik egy változata, Kelet-Poroszország északi, litván
területekkel határos vidékein Meschkinnes volt a
neve. (litv. meškinis ’medvés’
← meškas ‘medve‘)
Königsberger Fleck
A Königsberg városrészeiről szóló
bejegyzésben már szó esett az ún. pacalpincékről, ahol a helyi specialitásnak számító
pacallevest készítették, amelyet Königsberger Flecknek neveztek. Az itteni
pacallevesnek az volt a jellegzetessége, hogy az utcán is árulták és fogyasztották. Pacalból és velőscsontból készítették
rántással, és ecettel, mustárral, illetve különböző fűszerekkel (majoránna,
zeller, petrezselyem stb.) ízesítették.
Königsberger
Klopsen
A másik jelentős ételkülönlegesség a
Königsberger Klopsen, amit königsbergi gombócnak fordíthatnánk. Vagdalt borjú- marha- vagy sertéshúsból,
szardellából, tojásból és áztatott kenyérből készült, vízben (esetleg
fehérborban vagy ecetben) főzték ki, majd a főzővízből rántás, tejszín és
tojássárgája hozzáadásával mártást készítettek, amelyet citromlével és
kapribogyóval ízesítettek. Általában
főtt krumplival tálalták, esetleg céklát is adtak hozzá. Manapság nemigen lehet Kalinyigrádban kapni,
csak egy-két étteremben (pl. az állatkert melleti Szoljankában). Viszont erről
a helyi specialitásról evezték el az egyik helyi internetes hírportált (www.klops.ru). Németországban
ellenben jól ismert ételnek számít.
Marcipán
Híres volt egykor a königsbergi marcipán
is, akárcsak a lübecki; a Hanza-városokban a tengeri kereskedelem révén nyilván
könnyen hozzá lehetett jutni az alapanyagokhoz.
Blutgericht
étterem
A konkrét ételek és italok után mindenképpen
megemlítendő Königsberg híres étterme, a Blutgericht. Ez az 1738-ban alapított
műintézmény a königsbergi várkastély pincéjében helyezkedett el, nevét pedig (’vértörvényszék’)
valószínűleg onnan kapta, hogy ott egykor kivégzéseket hajtottak végre. Az
étterem helyiségei a középkori kínzásokra emlékeztető neveket viseltek (Kínzókamra,
Tolvajbörtön stb.). Az odaillő berendezés is erősítette a hely hangulatát. A
hely egyik attrakciója volt az is, hogy az étterem fölötti helyiségben a
kelet-poroszországi tartományi bíróság ülésezett. Előszeretettel látogatták a helyiek, a diákok
és később a turisták is, vendége volt többek között E.T.A. Hoffmann, Richard
Wagner, Thomas Mann, Gustav Stresemann.
a Blutgericht nagyterme
Ami
a mai kalinyingrádi konyhát illeti, a város és a kalinyingrádi terület ilyen
szempontból nem különbözik Oroszország többi részétől. A háború után
betelepítettek főként Oroszország középső területeiről érkeztek, ezért az
exklávéban is az egész Oroszországban elterjedt orosz ételek jellemzőek. Talán
csak annyi különbséggel, hogy Litvánia közelsége miatt néhány étteremben is
lehet litván ételeket és litván sört kapni.
