Ha Königsberg, akkor Kant, ha Kant, akkor Königsberg

Mivel április 22-én van Kant (1724-1804) születésnapja, illendő megemlékeznem a város leghíresebb szülöttéről. (A többi híres szülöttel is fogok majd remélhetőleg foglalkozni egy másik bejegyzésben.) A Kant és Königsberg Barátainak Társasága (www.freunde-kants.com) többnapos rendezvénysorozattal ünnepelte a filozófus születésének 288-adik évfordulóját.  Az ünnepségsorozat keretében konferenciára, orgona- és zongorakoncertre is sor került (utóbbin a keletporosz származású berlini zongoraművésznő, Irmelin Jättkowski-Eckert Liszt-darabokat is előadott, ki tudja, talán éppen amiatt, hogy Liszt az Albertina díszdoktora volt), valamint leleplezték Kant emléktábláját a dómban, és megkoszorúzták a sírját, amely a dóm oldalában található. A síremlék 1924-ben készült el, a Kant-bicentenáriumra. Szokás, hogy az ifjú házasok virágot hoznak az „öregnek”.

Kant és a kávébab

A legérdekesebb rendezvény azonban az úgynevezett Bohnenmahl (magyarra leginkább babvacsoraként vagy babuzsonnaként lehetne lefordítani) volt, amelynek eredete a következő: Kant barátai minden évben április 22-én összegyűltek a filozófus házában, hogy megünnepeljék barátjuk születésnapját. Halála után elhatározták, hogy ápolni fogják barátjuk emlékét (tehát már több mint 200 éves a társaság!!). Az egyikük, Friedrich Wilhelm Bessel csillagász kitalálta, hogy Kant születésnapján minden évben elfogyasztanak egy süteményt, amibe bele van sütve egy kávészem. Aki megtalálja a tortaszeletében a kávészemet, az lesz a babkirály (Bohnenkönig) annak kell a következő évi babvacsorán babbeszédet (Bohnenrede) mondania. A babtársaság (Bohnengesellschaft) 140 éven keresztül, Könisberg pusztulásáig fontos kulturális tényezője volt a városnak. 1946-tól 1973-ig Göttingenben tartották a babvacsorákat, utána 2007-ig Mainzban, majd azóta ismét Königsbergben. Külön érdekesség, hogy a társaság mostani tagjai közül többen is vannak, akik Kant egykori barátainak leszármazottai.

Kant különc szokásai

Kant, bár azt állította magáról, hogy skót eredetű, apai ágról Kelet-Poroszországról származott, a Memel-vidékről (a litvánok emiatt néha maguknak követelik Kantot), édesanyja nürnbergi származású volt. A „skót kapcsolatból” mindössze annyi igaz, hogy nagyapjának két lánya skótokhoz ment feleségül.

A 18. század második felében élénk kulturális élet folyt Königsbergben, a várost „német Athénként” is emlegették, és Weimar mellett a német szellemi élet egyik központja volt. Virágzott a szabadkőművesség, 6 gimnázium működött, köztük a legfontosabb a Collegium Fridericianum volt, ahol Immanuel Kant és Johann Gottfried Herder is abszolvált. Majd az Albertinán folytatta tanulmányait, ahol 1755-től tanított. 1786-tól 1788-ig az egyetem rektora volt. Egyszer magára vonta a király, II. Frigyes Vilmos haragját, amiért a cenzúra megkerülésével publikálta a A vallás az értelem határain belül (1793) című művét. Amikor másodszorra is kiadta a könyvet, megtiltották neki, hogy vallással kapcsolatban publikáljon vagy előadást tartson.  

A filozófián (logika, episztemológia, etika) kívül foglalkozott pedagógiával, joggal, történelemmel; komolyan érdekelték a természettudományok, a csillagászat terén fontos felfedezéseket is tett. (pl. a Föld forgásával kapcsolatban, illetve megalkotta a Naprendszer keletkezésének elméletét: Kant–Laplace-elmélet). Elsősorban Newton, Hume és Rousseau művei inspirálták.

A filozófia terén a legfontosabb törekvése az volt, hogy az ismeretelméletben összeegyeztesse a racionalista és empirista felfogást, mivel az előbbi szerinte dogmatizmushoz, az utóbbi pedig szkepticizmushoz vezet; szerinte minden tudás a tapasztalatból származik (ahogy az empiristák mondják), de a tapasztalatot az ész adott struktúrák, velünk született fogalmak alapján fogadja be: „az érzéki szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek”. Ilyen fogalom például az idő. (Ide nyúlik vissza Chomsky nyelvelsajátítási elmélete, a Language Acquisiton Device-szal és a mélystruktúrákkal.) Ezt fejtette ki leghíresebb művében, A tiszta ész kritikájában (1781).

Kant emlékműve a róla elnevezett egyetemnél

Az „öreg Immanuelről” egyébként több érdekes legendát is megőrzött az utókor. Állítólag egész életében alig hagyta el Königsberget, mindössze közeli településeken élő ismerőseit látogatta meg (Kelet-Poroszországot tehát soha nem hagyta el). Azt is tudni lehet, hogy igen módszeres ember volt, minden nap pontban fél ötkor végezte egészségügyi sétáit, és olyan pontos volt, hogy a városi lakosok hozzá igazították az óráikat. Bertrand Russel szerint csak egyszer nem jelent meg időben az utcán: akkor, amikor Rousseau Emiljét olvasta. 

Kant mustárosedénnyel. Friedrich Hagermann karikatúrája

A szigorú, puritán, aszketikus, csak a tudományra koncentráló életmódjáról szóló legendák ellenére diákkorában jó kártyajátékos volt, a biliárdozással pedig mellékkeresetet is biztosított magának. Divatosan öltözködött, kedvelte a társaságot, soha nem ebédelt egyedül. Meghívottainak a száma mindig három és hét között volt, hogy, úgymond, ne legyen kevesebb a gráciák számánál, de a múzsák számát se haladják meg. A szintén königsbergi születésű Hamann egyenesen attól félt, hogy Kantnak a társasági elfoglaltságok miatt nem jut elég ideje a munkára. Szerette az anekdotákat, de száraz hangon, fapofával adta elő őket. Később, amikor észrevette, hogy romlik az egészsége, szigorú napirendet állított fel, amelyet Heine a következőképpen ír le: reggel háromnegyed ötkor kelt (a szolgáló ezekkel a szavakkal ébresztette: „Es ist zeit!”), és este tíz órakor feküdt le. Az ebédnél kerülte a filozófiai témákról való társalgást. Valamint bevezette a rendszeres egészségügyi sétát. 

Kant és asztaltársasága. Emil Doerstling festménye (1892/93)

Az Albertinát a háború után Kalinyingrádi Állami Egyetem nevet kapta, de 2005-ben átkeresztelték Immanuel Kant Balti Szövetségi Egyetemre (Baltyijszkij Fegyeralnij Unyiverszityet im. Immanuila Kanta).